Te hogyan szabotálod az öngondoskodásod?

Sokat hallhatunk manapság az öngondoskodás fontosságáról és lehet, hogy felnőtt részünk mélyen bólogat és egyet is ért ezzel, amikor azonban a gyakorlatba kellene átültetni a dolgot, akkor számos akadályba ütközhetünk.

Most nem a külső akadályokról szeretnék írni, persze az is megérdemelne egy posztot, hogy mennyiféle szerepben kell sokszor helyt állnunk a család-munkahely tengelyen, ahol az énidő fogalma csupán valami távoli emlékként dereng fel. Ezek helyett most inkább a személyiségünkben rejlő akadályokat világítanám meg.

Az első és legfontosabb kérdés, hogy mit gondolunk arról, hogy milyen bánásmódot érdemlünk. Egy olyan családi közegben felnőve, ahol azt tapasztaltuk, hogy a szükségleteink kielégítése fontos, sokkal könnyebb oda eljutni, hogy felnőttként mi magunk is komolyan vegyük a szükségleteinket.

Ha viszont kevésbé szerencsések voltak és azt éltük meg gyerekként, hogy mások nem elérhetők a számunkra érzelmileg vagy akár bántalmazóak, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy az igényeink nem is olyan fontosak és így később mi magunk sem fogjuk őket kellően komolyan venni. Ez akár odáig is elmehet, hogy testünk hiába jelzi mindenféle betegség formájában, hogy lassítsunk, nehezen tudjuk észlelni azt.

Mivel beépítjük és személyiségünk részévé tesszük a kívülről jövő bántásokat, becsmérlő megjegyzéseket, ezért ilyen környezetben felnőve túlságosan hangsúlyossá válhat belső kritikus vagy büntető belső énállapotunk. És hiába sikerül kikerülnünk fizikailag az ilyen környezet befolyása alól, az érzelmi hatások hosszan elkísérnek minket.

Mindez megnyilvánulhat abban, hogy egy nehéz munka leadása után hiába gondoljuk azt egészséges felnőtt részünkkel, hogy most megérdemeljük a pihenést, belső büntető hangunk könnyen közbeszólhat és lustának címkézhet minket, amint leülnénk egy magazinnal a kezünkben a kanapéra. Így ha nem is térülünk el a pihenéstől, ezek miatt az önbüntető gondolatok miatt pihenésünk nem lesz túl feltöltő.

Ha pedig túlságosan erősek ezek az önbüntető hangok, akkor az is elképzelhető, hogy egyáltalán nem engedünk pihenést magunknak, hanem inkább igyekszünk valamilyen hasznos tevékenységbe fogni, hogy megfeleljünk ennek a belső hangnak, például kitakarítjuk a lakást.

Bármilyen egyébként feltöltőnek tűnő tevékenység válhat egyébként kemény elvárássá, hogy ha azt nem az egészséges felnőtt részünk, hanem belső büntető, túlzott követelményeket támasztó részünk mozgatja. Nem mindegy, hogy azért járunk el heti háromszor edzeni, mert fontos nekünk az egészségünk megőrzése és örömet is okoz, vagy pedig azért, mert azt gondoljuk, hogy más is ezt csinálja és mi lusták vagyunk, ha nem ezt tesszük.