Ezeket érdemes elkerülnöd a traumafeldolgozás során

Nagyon sok tévhit kering a traumafeldolgozás kapcsán, ezek közül némelyik kifejezetten káros is lehet, ezért összegyűjtöttem pár szempontot, amit érdemes tudnod, hogy ha te is érintett vagy és úgy döntöttél, hogy elérkezett az ideje, hogy foglalkozz ezzel a témával.

A komplex trauma életed számos területén nehézséget okoz

A trauma átélése, különösen ha komplex, korai életkorban kezdődő és hosszantartó, traumáról van szó, életed számos területére lehet kihatással. Az egyik legfontosabb következmény, hogy módosítja az érzelemszabályozásod, vagyis kisebb érzelmi ingerekre is hajlamos lehetsz kimozdulni az egyensúlyi állapotodból és fokozottan reagálni. Egy korábbi blogcikkben, amely a tolerancia ablakunk működéséről szólt, bővebben írtam erről.

Nagyon gyakoriak lehetnek a gondolkodás és emlékezet zavarai is. Az agyad úgy próbálhat megvédeni a fájdalomtól, amit a trauma átélése okoz, hogy megváltoztatja az észlelésed és nem tárolja el a traumatikus eseményt úgy, ahogyan más szokványos történést. Ebből fakadhat, hogy esetleg nincsenek pontos emlékeid a téged ért traumatikus eseménnyel kapcsolatban, viszont a traumára emlékeztető ingerek (pl.egy felemelt hang) azonnal menekülési reakciót vált ki belőled, anélkül, hogy tudnád az okát. Ebben az esetben az emlékezés és az érzelmi reakció szétválik egymástól.

Mivel a bántalmazó sokszor azt közvetíti, hogy ő csak jót akar, ami teljes ellentmondásban áll azzal, amit zsigerileg érzel, ez teljesen összezavarhatja a belső iránytűdet mások szándékaival kapcsolatban és emiatt előfordulhat, hogy nem tudod megítélni, hogy kiben bízhatsz és kiben nem. Mindez számos nehézséget okozhat a közeli kapcsolatokban: hajlamos lehetsz olyanban bízni, akiben nem kellene és olyanban nem bízni, akiben viszont lehetne.

Továbbá, hogy ha a trauma még gyerekként ért téged, akkor lehet, hogy saját magadat hibáztatod a történtekért, hiszen ha szembesülnél azzal, hogy a környezet a hibás, az aláásná a megmaradt biztonságérzetedet is. Míg ha azt gondolod, hogy te vagy a hibás, gondolhatod azt, hogy csak meg kell változnod és minden jobbra fordul. Ezért önmagad ostorozása és az állandó szégyenérzet gyakori kísérője lehet a mindennapjaidnak felnőttként is.

A traumával való munka szakaszai

Ezek alapján látható, hogy milyen összetett jelenségről van szó, ezért nem véletlen, hogy a traumából való gyógyulás egy összetett, többfázisú folyamat, melyben kiemelt jelentősége van a stabilizációnak, vagyis az érzelemszabályozási képességünk fejlesztésének,  a traumatikus események feldolgozásának, végül pedig a velünk történt események elgyászolásának és az önmagunkhoz való újfajta kapcsolódás kialakításának.

Az első szakaszban, a stabilizáció során a fókusz az érzelemszabályzási képességünk fejlesztésén van, hogy képesek legyünk a mindennapokban érzelmileg stabilak maradni a minket elárasztó érzelmek közepette is. Mindez elengedhetetlen a feldolgozáshoz, ugyanis ennek hiányában fennáll a veszélye, hogy a traumatikus élményekkel találkozva nem fogjuk tudni kezelni az előbukkanó erőteljes érzelmeket, ami tüneteink súlyosabbá válásához vezethet.

A feldolgozás szakaszában a traumatikus emlékek feltárására, az azokra való visszaemlékezésre kerül sor. Erre sokszor azért van szükség, mert ahogy korábban említettem, a traumatikus emlékeket nem úgy tároljuk, mint a normál emlékeket. A felidézés segít, hogy a traumás élmény szétkapcsolódott aspektusai ismét összekapcsolódhassanak és ezáltal egy normál emléknyom jöhessen létre, ami felett már nagyobb kontrollod van.

Végül az utolsó szakaszban, az integráció szakaszában, a gyászmunkán van a hangsúly, meg kell gyászolunk a trauma miatti veszteségeket, azokat a dolgokat, amiket a trauma miatt nem kaphattunk meg. Továbbá egy másfajta viszonyt kell kialakítanunk önmagunkkal (többé ne rossznak és bűnösnek éljük meg magunkat) és másokkal (többé ne fenyegetőnek éljünk meg másokat), ami megnyitja az utat egy újfajta kapcsolódási élményhez.

Tévhitek a traumaeldolgozás szakaszában

1.Úgy gondolod, hogy csak a feldolgozás az igazi traumával való munka, ezért átugrod az első szakaszt

Teljesen érthető, hogy ha szeretnéd gyorsítani a folyamatot, hiszen már lehet, hogy régóta szenvedsz a trauma következményeitől. Ráadásul gyakran találkozhatsz is olyan szakértőkkel, akik ilyen komplex traumára gyors traumaeldolgozást ígérnek és a stabilizáció kihagyása nélkül az emlékek felidézését erőltetik. Ilyenkor érdemes óvatosnak lenned, mert lehet hogy csábító a gyors haladás ígérete, de ez általában nem veszélytelen. Aki ilyet kínál, valószínűleg nincsen tisztában a komplex traumatizáció természetével és az újratraumatizáció veszélyeivel.

Mivel tramatizáltként lehet, hogy nem tanultál meg vigyázni magadra és hajlamos lehetsz olyan élmények felé hajszolni magad a terápiában is, amelyeknek a megélésére még nem vagy felkészülve, ezért nem árt ezen a téren óvatosnak lenned.

2.Azt hiszed, hogy mindent fel kell idézned ahhoz, hogy feldolgozz egy traumát

Egy másik gyakori tévhit, hogy minden egyes traumatikus epizódot fel kell idézned a feldolgozás során. A traumatikus epizódok sokszor jellegükben nagyon hasonlóak és ismétlődnek, ezért ha egy epizódot sikerül felidézned és átírnod magadban, az gyakran a többire is kihatással van. Ráadásul vannak olyan traumák is (pl.tipikusan ilyenek a kötődési traumák), amelyeket nem tudunk felidézni, mert olyan korai életkorban történtek, amikor még egyébként sem a felnőttként megszokott módon képződnek az emléknyomok. Ilyenkor a trauma a kapcsolati működésekben tárul fel és a kapcsolatok módosításán kell dolgozni. Ennek egy külön blogposztot is szentelek majd később.

3.Úgy véled, hogy a bántalmazónak való megbocsátás nélkül nincs feldolgozás

A megbocsátás egy gyakran félreértelmezett dolog, miközben bizonyos esetekben egyáltalán nem biztos, hogy el lehet vagy kell ide jutni, erőltetni pedig semmiképpen sem szabad. Azt tapasztaltam, hogy a gyors megbocsátás a bántalmazónak sokszor pont az olyan érzésekkel való munka elől zárja el az utat, mint például a düh jogos megélése vagy a történtek elgyászolása, ami viszont elengedhetetlen a folyamathoz.

Sokszor nem tudatosítjuk eléggé, de ha valakinek meg kell bocsátanod, akkor az  a saját belső gyermeki részed, akit lehet sokszor hibáztatsz azért, hogy nem védte meg magát vagy hogy másképp kellett volna reagálnia. Valójában a felé mutatott együttérzés fokozatos megteremtése az, ami enyhülést tud majd hozni számodra.

A feldolgozás és integráció szakaszában valószínűleg egy szakember személyes segítségére lesz szükségünk, viszont az első lépés megtételében, a pszichés stabilitásunk megteremtése érdekében mi magunk is sokat tehetünk. Ha elindulnál ezen az úton, akkor érdemes követned az oldalam, mert a következő időszakban sok hasznos anyaggal segítelek majd ebben.