Lehet, hogy te is gondolkodtál már azon, hogy miért van az, hogy amíg az egyik ember sokféle érzelmi megterhelést kibír, anélkül, hogy szétesne a viselkedése, addig mások számára látszólag kis történés is elegendő ahhoz, hogy elviselhetetlennek élje meg az érzéseit. Illetve lehet, hogy arról is van tapasztalatod, hogy nálad is változik annak a mértéke, hogy mennyire birkózol meg jól az érzéseiddel: egy kialvatlan éjszaka után minden sokkal nehezebbnek tűnhet.
1.A toleranciaablak működése
A fenti kérdésre a válasz a toleranciaablak működésében rejlik. Mindannyiunk számára más az az ingermennyiség, érzelmi stressz, amivel képesek vagyunk megküzdeni. A megküzdés azt jelenti, hogy érezzük az adott érzést, de képesek vagyunk szabályozni annyira, hogy ne árasszon el minket túlságosan, vagyis képesek legyünk az érzelem megélése mellett megőrizni gondolkodási képességünket. Amikor képesek vagyunk egyszerre érezni és gondolkodni, akkor a toleranciaablakunkon belül vagyunk.
A toleranciaablak mérete mindenkinél más lehet: biológiai és környezeti hatásokon is múlhat, hogy mennyire vagyunk érzékenyek a minket érő mindenféle ingerre. Már a kisgyerekeknél is lehet látni, hogy vannak olyanok, akik eleve temperamentumokból fakadóan érzékenyebben reagálnak az őket érő eseményekre, például egy-egy változás jobban felzaklatja őket, mint másokat.
A környezeti hatások közül különösen a trauma az, ami be tudja szűkíteni a toleranciaablakunkat. Amikor valaki traumát él át, akkor hosszú időn keresztül kell elviselnie olyan élményeket, amikkel nem képes megküzdeni. Ilyenkor a stresszválasz rendszer alapvetően módosul és kialakul egy érzelmi ingerekkel szembeni védekezés. Ezt úgy érdemes elképzelnünk, hogy a traumatizált emberek egy erődítményt építenek maguk köré, ahonnan csupán résnyi ablakot nyitnak a világra. Kisebbnek tűnő, de mondjuk a traumára emlékeztető, érzelmi ingerekre is nagyon intenzíven reagálnak és nehezen térnek ismét vissza az egyensúlyi állapotba.
2.A toleranciaablakból való kilépés
Honnan veheted észre, hogy kiléptél a toleranciaablakodból? Az érzések nagyon intenzívvé válnak, nagyon erős szorongást vagy dühöt élhetsz meg, ezt hiperaktivációnak is szoktuk nevezni. Úgy érzed, hogy többé már nem tudsz gondolkodni. Sokan úgy is megfogalmazzák ezt, mintha köd szállt volna az “agyukra”. Ez egy fajta készenléti állapot, a szervezetünk felkészül a támadásra vagy menekülésre. Az ilyen állapotban hozott döntések és viselkedések azok, amiket sokszor meg szoktunk bánni. Tehát ha azt érzékeljük, hogy ebbe az állapotba kerültünk, akkor érdemes arra koncentrálnunk, hogy valamilyen módon le tudjuk vezetni a felgyülemlett feszültséget, mielőtt cselekszünk.
Ha túl sokáig fennáll az előző állapot és nem tudunk megküzdeni az adott érzéssel, akkor bekapcsol egy másik védelmi mechanizmusunk, a lefagyás, a hipoaktiváció. Vagyis elkezdünk eltávolodni az érzéseinktől, ürességet vagy depressziót élünk meg és eltávolodunk a világtól, a kapcsolódásoktól is. Ahhoz, hogy ebből az állapotból megtaláljuk a kiutat általában arra van szükség, hogy újra kapcsolatba tudjunk kerülni a minket körülvevő dolgokkal.
3.Visszatérés a toleranciaablakba
Vannak olyan úgynevezett stabilizációs technikák, amelyek abban segíthetnek nekünk, hogy vissza tudjunk térni a tolerancia ablakunkba, függetlenül attól, hogy a hiperaktiváció vagy a hipoaktiváció irányába billentünk ki. Ide tartoznak többek között azok a mindfulness (tudatos jelenlét) alapú gyakorlatok, amikor az érzékszerveink segítségével próbálunk visszatalálni a jelen pillanatba: például megfigyeljük a minket körülvevő hangokat.
Ha szeretnél jobban megismerkedni az érzelemszabályozás alapjaival, szeretnéd megérteni az érzelemszabályozási problémák gyökereit és kíváncsi vagy rá, hogy milyen lépései vannak az érzelemszabályozásnak, akkor érdemes jelentkezned az ingyenes 3 alkalmas Érzelemszabályozás alapjai videókurzusra.
Érzelemszabályozás alapjai videókurzus