Talán te is tapasztaltad már, hogy egy-egy intenzívebb konfliktus hevében mennyire el tudnak ragadni az érzések és milyen nehéz megőrizned a gondolkodási képességedet, pedig pont ez utóbbi jelenthetne sokszor kiutat a konfliktusból. Ebben a cikkben hozok néhány szempontot, amiket érdemes követned, ha szeretnél hatékonyabbá válni a konfliktusok kezelésben.
1.Tudatosítsd, hogy mi zajlik benned
Lehet, hogy nagyon alapvetőnek tűnik, de vajon meg tudjuk-e nevezni, hogy az adott helyzetben milyen érzést élünk át. Képzeld el, hogy egy barátod az utolsó pillanatban mond le egy találkozót. Vajon hogyan érintene ez téged? Lehet, hogy az könnyen észreveszed, hogy dühös lettél emiatt, de vajon észreveszed-e, hogy mi áll még a dühöd mögött? Esetleg csalódott vagy, mert már régen találkoztatok és nagyon vártad a közösen töltött délutánt? Lehet, hogy úgy érzed ettől magad, hogy a te igényeid nem is számítanak? Bármit is érzel, ha tudatosítod és megfogalmazod saját magad számára, az már tud egy kicsit enyhíteni az érzéseiden, hiszen sokkal érhetőbbé válnak. Amit nem ismerünk, az mindig sokkal ijesztőbb, így van ez az érzéseinkkel is.
Azért is fontos tudatosítani, hogy mit érzünk, mert akkor kevésbé vagyunk hajlamosak elkövetni azt a hibát, hogy a saját érzéseinket összemossuk a másik érzéseivel. Például ha tudom és elfogadom azt, hogy dühös vagyok, akkor nem fogom azt indokolatlanul a másikra kivetíteni, nem fogom a másikat okolni a dühöm miatt. Vagyis tudok nyitottsággal fordulni afelé, hogy mi lehet a másikban, mi történhetett vele, ami miatt ilyen hirtelen lemondta a találkozónkat. Megláthatok olyan okokat is, amik esetleg kevésbé nyilvánvalóak a számomra. Például ahelyett, hogy azt feltételezném, hogy a barátom biztosan megharagudott rám, lehet, hogy tényleg annyira izgul a jövő heti vizsgája miatt, hogy ez minden mást háttérbe szorít az életében? Sokkal szabadabb érzés, ha többféle magyarázatot el tudok képzelni.
2.Higgadj le, mielőtt reagálsz
Talán hallottad már azt a hasonlatot, hogy az érzelmeinket elképzelhetjük egy hőmérő segítségével. Az érzelmi hőmérőnk megmutatja nekünk, hogy mennyire vagyunk érzelmileg túlfűtött állapotban és iránymutatást ad arra vonatkozóan is, hogy mikor érdemes reagálnunk. Ha túl hideg a hőmérőnk, akkor úgy érezhetjük, hogy le vagyunk kapcsolódva az érzelmeinkről, ürességet élünk át, míg ha túl meleg, akkor annyira intenzívek az érzések, hogy hajlamosak lehetünk impulzívan reagálni. Ebből kitalálhatjuk, hogy a legszerencsésebb a reagálásra az a köztes tartomány, amikor érezzük az érzéseinket, de azok nem árasztanak el minket túlságosan.
Az, hogy hogyan juthatunk el ebbe a tartományba, az egy elég nagy téma, annyira, hogy egy 8 hetes érzelemszabályozó csoportot is szentelünk ennek a kérdéskörnek, de van néhány általános tipp, ami hűtheti érzelmeinket.
Az egyik az, hogy ha túl meleg az érzelmi hőmérőnk, akkor próbáljuk késleltetni a reagálást. Egy vita hevében nyugodtan kérhetünk időt, jelezhetjük a másiknak, hogy most annyira elárasztottak az érzések, hogy nem tudunk azonnal reagálni. Ez sokkal kevésbé kellemetlen a másiknak, mintha egy impulzív reakciónkkal találkozna. Ilyenkor akár el is távolodhatunk a helyzettől. Az eltávolodás megnyitja a teret arra, hogy végiggondoljuk, hogy miért is ilyen intenzívek az érzéseink.
Az eltávolodás abban is segíthet, hogy elképzeljük, hogy a másik hogyan láthat most minket. Annak elképzelése, hogy hogyan hatunk másokra, szintén csillapíthat valamennyit az érzéseinket, hiszen nem feltétlen szeretnénk úgy tekinteni magunkra, mint aki impulzívan viselkedik és kevésbé van tekintettel a másik érzéseire.
3.Próbáld megérteni, hogy mi zajlik a másikban
Forduljunk figyelemmel és kíváncsisággal a másik felé, a kívülről látható viselkedés mögött próbáljuk megérteni a másik mentális állapotát. Vagyis ne arra fókuszáljunk, hogy mit csinál a másik, hanem arra, hogy miért csinálja. Például az éppen hisztiző gyerekünknél előrevivőbb, ha elkezdünk a viselkedése mögé nézni. Lehet, hogy azért van kiakadva, mert csalódott, hogy ma kevés időt tudtunk együtt tölteni?
Ha ilyen szemmel nézünk a másikra, főként ha kihangosítjuk, hogy gondolkodunk arról, hogy mi lehet benne, akkor is, ha nem találjuk el elsőre, megértve érzi majd magát és ő is nyitottabbá válik arra, hogy a mi szempontjainkat észrevegye. Hiszen a megértés szándéka megértést szül.
Fontos viszont, hogy sose vegyük biztosra, hogy tudjuk, hogy mi van a másik fejében, mert az ilyenfajta gondolatolvasás csak tovább mélyítheti a konfliktust. Például ha biztosra vesszük, hogy a másik már nem akar velünk barátkozni és ezért mondta le a találkozót és ennek megfelelően kezdünk el viselkedni vele, mondjuk távolságtartóvá válunk. Ne feledjük, hogy ugyanaz a dolog nagyon különbözően nézhet ki a különböző nézőpontokból, igyekezzünk nyitottak maradni ezekre a különbségekre!